Nemrég hívta fel kedves feleségem figyelmemet Ajsa lányunk gimnáziumi történelem könyvére. Felháborította, amit az érettségire készülő diákoknak tanítanak. Ez még időszerűbbé tette ennek a régóta tervezgetett mesének a lejegyzését, melyet a fák, vagy pontosabban a néphagyomány Mátyásról megőrzött.

Ha a történelem tudománya és a népi bölcsesség egymásnak veselkedik, a küzdelemre úgy tekintünk, mintha az időjárás szakavatott tudósa és a nyers paraszt szállna vitába. Nem lehet az igazságot rögvest a meteorológusnak kiosztani. Távol áll tőlem a tudomány lebecsülése. Sőt igyekszem alaposan tájékozódni benne és természetesen ugyanúgy igazítanak el megállapításai a mindennapokban, mint másokat. De nem kerülheti el figyelmünket, hogy állításaikat időről időre újabbak követik és az utódok megcáfolják az elődöket. Igy éli életét a teremtést vizsgáló természettudomány és még „ígyebbűl” az emberiség jelenségeit vizsgáló társadalomtudomány, benne a történelem is. Az én életemben a történelem kétszer borította fel megállapításait. Egyszer azt, hogy Magyarországot a Szovjetunió szabadította fel 1945 szelek havának negyedik napján, másodszor pedig azt, hogy 1956-ban ellenforradalmárok dúlták fel az országot. A felszabadulás napja nemzeti ünnep volt akkor, ma már tudjuk, hogy a szovjetek maguk is a hadműveletet megszállásnak hívták, melynek túlkapásaiért elnézést kért Borisz Jelcin a nagy nyilvánosság előtt. A második pedig most lett nemzeti ünnep! Hát ennyit a történelemtudományról. Vizsgálgassa csak az eseményeket, de azt mindig a nemzet oldaláról kell megítélni! Úgy, ahogy Vörösmarty, vagy pontosabban Vörösmartyék látták történelmünket. Például, ha a Himnuszt nemzeti imánknak választottuk, akkor miért nem vagyunk mégsem Bendegúznak vére, ahogy az ott írva vagyon?

És éppen itt válik el a hivatalos történetírás és a nép tudata. A történelemtudósok mindig a hatalmat szolgálják. Ha beismerik, ha nem. Az eseménytörténetet mindig az uralkodó íratja. Ezzel szemben a néptudat soha nem árulja el magát! És éppen ezért lesznek izgalmasak a Mátyás mesék, mert Mátyás halála után idegenek uralkodnak felettünk. A nép nyelvén megfogalmazva oda lett az igazság, a történész pedig ugyanezt úgy mondja, hogy megszűnt a nemzet önrendelkezése. Márpedig ettől fogva történelmünket idegenek írták, Mátyás történetét is.

Tehát bölcsen tesszük, ha a történelemkönyvek olvasása mellett felkeressük a Mátyás emlékét őrző fákat és meghallgatjuk meséiket!

Lukács Zoltán: Mesélnek a fák Mátyás királyról teljes terjedelemben olvasható - megnyitás (.pdf)