A fa már csak egy csonk. A csonkot borostyán borítja. A négy-öt méter magas törzset teljesen eltakarja, egy tenyérnyi darab sem látszik ki belőle. Az örökzöld borostyán vastag szemfedőt borít a halottra. Szép ez így, és talán üzen a halálon túli életéről, az örök zöldellésről, és a hallhatatlanságról is.

Csak egy régi zománctábla fehérlik a törzsön, fejünk feletti magasságban. Ez elöl gondos kezek a halotti fátylat elhúzzák, hogy felirata jól olvasható legyen. Hirdeti, hogy "ezen akáczfát 1790. évkörül Tessedik Sámuel ültette".
Figyelem, a felírat "akáczfa" írásmódja régies! Már hosszú idő óta sem utcát, sem az akácot nem "cz"-vel írjuk.
. . .

. . .
Hogy az egy szál akác hogyan került a szarvasi, Pepi kertbe? Ki tudja ma már? Az bizonyos hogy a Teremtő csak az óceánon túlra ültetett fehér akácot, a jó öreg szárazföldre nem. Ide, az európai földrészre úgy kellet behozni emberi kézzel, hajóval.

Egy gall botanikusról mesélnek, Jean Robinról, aki ezt megtette. Valamikor az 1600-as évek elején ültette el
Versailles-ba a magával hozott akácokat. Nem sokkal később nagy sikere lett a fának. Lett is belőle erdő, rengeteg, főleg a német nyelven beszélő országokban. A növényt nem ő, hanem Linné, svéd botanikus írta le és nevezete el. Ő intézkedett arról, hogy tudományos neve örök időkre őrizze meg Robin nevét, hiszen a fát a Robinia pseudo-acacia névre keresztelte.

Az akácot nem Tessedik hozta be a Kárpát-medencébe! Magyarországon már félszáz esztendővel előtte, 1710-ben elültették, Erdődy gróf pozsonyi kertjében az elsőt. Sőt, legelső hazai akácok egyike még idén is hosszú virágfürtöket hoz majd májusban, Bábolnán, a ménesbirtok udvarán! Őt jó száz esztendővel a versaillesi után ültették.

Így sétált száz esztendős lépésekkel Szarvasra Robin első, európai akácfája. Volt oka az erdészeknek az akácba szeretni! Nem kényes, nem finnyás, a mostoha körülményekkel is megelégszik. Nő, mint a gomba! Könnyen
szaporodik, ahol egyszer meggyökeresedik, ki sem lehet írtani. Ahány helyen megsértjük gyökerét annyi sarjat fakaszt. Fája jól ég, de tartós bányafa, kerítés oszlop, jó szerszámnyél is.
Virágjából gyűjtött méz ízletes.

Mára Magyarország akác nagyhatalom! Ma már nem tudnánk meglenni nélküle. Az alföldi tanyáknak két tartozéka van az akác és a szederfa. Az alföldi városokban akác törzsére kis gömb koronát oltanak. Ha egyszer a botanikusok nagy könyvében az akác nevét valaki átírja, akkor azt csak így hangozhat: Tessedikia psedudo-acacia.

Lukács Zoltán
Kápolnásnyék, 2011, jégtörő hava

Tessedik Sámuel élete, a Tessedik-akác története >> itt letölthető.



Fa.lap.hu | Nevezetesfa.lap.hu