Mi a vízágyús füvesítés
Nem vagyok biztos abban, hogy a cím alapján minden olvasóban pontos kép alakul ki a vízágyús füvesítésről, abban azonban biztos vagyok, hogy nem minden olvasó ismeri ezt a módszert a gyakorlatból, ezért az első sorokat a "Mi az?" kérdés megválaszolásának szentelem. A vízágyús füvesítés az, amikor a kertészek a fűmag vetéséhez nagy mennyiségű vizet használnak, és a fűmagot -sok egyéb más anyaggal együtt- nagy nyomású vízágyúval juttatják a füvesítendő felületre.
A technológia kidolgozása
A kertész mesterség írott történelme nem jegyezte le azt, hogy ki és mikor folyamodott ehhez a módszerhez először. Annyit azonban tudunk róla, hogy a ma használatos, teljesen kiforrott eljárást a hatvanas években dolgozták ki az Amerikai Egyesült Államokban. Ha nem ismernénk a technológia születésének helyét, akkor is könnyen kikövet-keztethettük volna abból, hogy a legtöbb füvesítési feladat ott adódott akkoriban, és a munkaerő ára is ott volt olyan magas, hogy ösztönözte a kertész társakat a hatékonyabb füvesítési módszerek kidolgozására. Az egyesült államokbeli FINN cég volt, aki az eljáráshoz szükséges gépet megszerkesztette, és mind a mai napig ezt a gépet felhasználva a gép tartályába különböző adalékokat kevernek. Tehát a rendszerek a vízbe kevert anyagokban térnek el egymástól. Európában is több vízágyús füvesítéses rendszert dolgoztak ki és működtetnek, de ezek is a más földrészeken gyártott gépeket használják.
A vízágyús füvesítés sikertörténete
Természetesen a vízágyús füvesítés a saját hazájában lett a legsikeresebb. Az amerikai gyártó elképesztő adatok sorát közölte arról, hogy milyen sok ilyen gépet használnak abban a városban, ahol a cég dolgozik. A vízágyús füvesítés amerikai szűkebb hazája Sinnsinetti közelében a FINN Corporation gyára (Ohio állam). Sinnsinetti környékén több mint kétszáz ilyen gép szórja a területeket, ez több mint az Európában dolgozó összes gép.
Kezdetben az eljárást az útépítések, vagy bányarekonstrukciók földtöltéseinek füvesítésére használták, erre lett kitalálva. A meredek rézsűkön lehetetlen vetőgéppel füvet vetni, és a kézzel vetett magot is nehéz és fáradtságos gereblyével a földbe bedolgozni. Miután a módszer rendkívül hatékony, ezenkívül egyenletesebb és biztonságosabb kelést eredményez, gyakorlatilag minden területet meghódított, így a vízágyús füvesítési technológiát ma már a füvesítés szempontjából a legkényesebb kertben, a golfpályán is alkalmazzák!
A fűmag csírázása
Ennek egyszerű okai vannak, de hogy azokat mindenki jól értse, ahhoz egy nagyon rövid leckét kell venni füvesítésből.
A feladat, amit a kertész a füvesítéskor magára vállal, nem más, mint a gyepet alkotó növények magjának elvetése, és nem utolsó sorban annak biztosítása, hogy ki is keljen. Sőt még az első kaszálása is, hiszen a füvesítésre vállalkozók megbízása általában az első nyírás elvégzéséig szól. A lecke valóban nem bonyolult, sőt ha visszaemlékezünk az általános iskola felső tagozatának élővilág óráira, biztos, hogy eszünkbe jut a csírázáshoz szükséges fel-tételek rövid sora: víz, levegő, megfelelő hőmérséklet.
Ezt még ki kell egészíteni azzal, hogy a fűmag a keléshez vékony takarást igényel. Nos a vízágyús módszer a csírázáshoz szükséges vizet vetéssel együtt juttatja a területre. Ennél jobb nincs, hiszen ha a területet magvetés előtt öntözzük be, akkor annak az a hátránya, hogy vízveszteséggel kell számolnunk, ha pedig vetést követően öntözzük be a területet, akkor rossz esetben előfordulhat, hogy az öntözővíz a földfelszínen megfolyik és a magokat magával ragadva egyenletlenül rakja le, vagy lehordja a füvesítendő területről.
A csírázáshoz szükséges vizet a mag csak a talajból tudja felvenni. Erre csak akkor képes, ha az apró fűmagvak a talajjal szorosan érintkeznek. E szoros kapcsolat kialakulását szolgálja gépi, vagy kézi vetés esetén a hengerezés. A vízágyú a fűmagot hatalmas, 10 atm nyomással préseli a talajra. Ez a leggöröngyösebb humusz-terítésnél is rendkívül szoros kapcsolatot biztosít a föld és a fűmag között.
A terület vízgazdálkodását javítja még az a mulcs is, melyet a maggal együtt lehet kijuttatni ezzel az eljárással. A mulcs azon felül, hogy a magot takarja, csökkenti a párologtatást is.
A vízzel rendben vagyunk, a levegőről pedig külön nem kell gondoskodnunk, hiszen azt a szabad ég alatt a természet biztosítja.
Sőt a magtakarást is meg tudjuk oldani, ha a vízágyúval mulcsot is lövünk a felületre.
A füvesítés egyik kulcsa: a megfelelő mennyiségű víz biztosítása. A csírázás első lépése, hogy a mag megszívja magát vízzel. Mivel a területre nehezebb a vizet kijuttatni, mint a magot egy kertészetben, zsákokban megszívatni, ezért ezzel az ésszerű megoldással már régóta kí-sérleteznek a kertészek, többnyire eredménytelenül. A fűmag még csak megszívja magát, de a területre egyenletesen elvetni nem nagyon lehet. A próbálkozások során kevertek valamilyen száraz adalékanyagot a nedves fűmaghoz, de az csak összeragadt, arról nem is beszélve, hogy az előcsíráztatott fűmag milyen törékeny, érzékeny. A vízágyú ezt az akadályt is leküzdötte. A rendszer maga úsztatja vízben a fűmagot, és a vízsugár kíméletes csúsz-dáján csúszik a földre az érzékeny magocska.
A fiatal füvecske növekedése
A csírázást minden lehetséges módon elősegítettük a vízágyús füvesítéssel, de a csíranövény ennek ellenére is elpusztul, ha a továbbiakban nem jut tápanyaghoz, és vízhez. A víz kérdését körbejártuk. A keléshez szükséges tápanyagot pedig víz-ágyúval is juttathatunk a területre, igény szerint.
A rézsű védelme
Most már úgy tűnik, hogy a csírázásnak és a növekedésnek minden problémáját megoldottuk. Egy gond azonban még felmerülhet. Ez pedig éppen a meredek rézsűknél adódik. A víz a friss föld-töltéseket lemoshatja mindaddig, amíg azt valami, legjobb esetben növény, nem köti meg. A gyep, de talajtakaró cserje is jó szolgálatot tesz ez ügyben. A hazai kivitelezési gyakorlat a rézsűs felületek alig egytizedére telepít talajtakaró cserjéket. Több ok miatt, amiket most nem érdemes részletezni, a rézsűmegkötés nagy részén marad a füvesítés. A rézsűvédelemnél az idő a legdrágább. Minél gyorsabban kell lefedni a területet a növényekkel, hogy minél rövidebb ideig adjunk esélyt a vízmosásnak. Egyébként, az azonnali földtakarást nem csak cserjeültetéssel lehet elérni, hanem gyeptéglázással is. Természetesen erre csak abban az esetben kerülhet sor, ha azt meg tudják fizetni. Továbbra is divatban marad nagy felületeken a legolcsóbb füvesítési mód, a magvetés. De mi a helyzet a vízágyús füvesítéssel és a kelési idővel? A fűmag kelési ideje biológiailag meghatározott. Egy bizonyos időnél nem tud korábban kikelni a fűmag. Azonban ezt a lehető legrövidebb kelési időt, csak abban az esetben tudjuk elérni, ha a fű szükségleteit a lehető legkorábban, és legjobban elégítjük ki. Arról a fentiekben már meggyőződhettünk, hogy a vízágyús füvesítés minden felmerülő igényt kielégít. A fű kelése és annak kezdeti növekedése a vízágyús technológiával vetett területeken - a többi füvesítési módszerrel összehasonlítva is - az egyik leggyorsabb.
A módszerben rejlik még egy másik csodálatos lehetőség, mely segíti a rézsű védelmét addig is, ameddig a fű nem erősödik meg. Ha a vízhez a fűmag és a tápanyag mellé még megfelelő mulcsot, és ahhoz ragasztó anyagot keverünk, akkor a kilocsolt keverék, a talajon összefüggő filmet alkot, melyet a ragasztó még a földre is ragaszt. A mulcs általában valamilyen magas cellulóz tartalmú anyag. Ez lehet szalma törek, szalma darálék, papír darálék, papíriszap, ki milyen technológiát dolgozott ki. Ezeket az anyagokat kell egymáshoz ragasztani valamilyen szerves ragasztószerrel. Hogy ez éppen mi, az megint a különböző technológia kérdése. A területre ragasztott mulcs takarja a fűmagot, védi a rézsűt a fű megerősödéséig.
A gép
Ha tudjuk már, hogy mit kell összekeverni, akkor már csak egy tartályt kell keríteni, arra egy vízágyút kell szerelni, a vízágyút és a tartályt szivattyúval kell összekötni és kész is a vízágyús füvesítő gép. Majdnem. Természetesen többen megpróbálkoztak tartályokat átalakítani vízágyús vetőgéppé a fenti recept alapján. Ezért, vagy azért kevés sikerrel jártak a kísérletezések. A tartályban lévő masszát szüntelenül keverni kell, hogy a kijuttatásnál egyen-letes legyen az anyag eloszlása. Nem árt a gépre nagy teljesítményű szivattyút szerelni, amelyik akár 50 méter távolságra is ellövi a füvet. Az is nagyon hasznos, ha a gépen van egy hosszú, kihúzható tömlő, amivel olyan helyeket is be lehet lőni, amelyeket a vízsugár már nem ér el.
A jó gépnek sok előnye van, mert minden területet be tudunk füvesíteni. Ha terület 50 méternél nincs távolabb a járható úttól, akkor a gépet vagy tengelyre kell szerelni, vagy teherautó platójára kell emelni. Már arra is volt példa, hogy helikopter hasa alá függesztett géppel füvesítettek be járművel megközelíthetetlen területeket.
A vízágyús füvesítési technológia
A fűmag
A fűmagkeveréket a technológia mindig az élőhelynek, és az igényeknek megfelelően állítja össze. Itt kell megjegyezni, hogy a füvesítés minőségét nem a kivetett mag mennyisége határozza meg. A megrendelők a füvesítéssel szemben támasztott igényeiket gyakran az egy négyzetméterre vetendő mag mennyiségével határozzák meg. Ez gyakran 4 dkg/m2. A megfelelő magmennyiséget csak a keverék ismeretében lehet kiszámolni, mivel a különböző fajú és fajtájú füveknek más és más a magtömege. Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy nem csak fűmag vetésére kínálkozik lehetőség ezzel a technológiával.
A tápanyag
A talajról tápanyag feltöltési szakvélemény készül, ez alapján lehet a szükséges tápelemek arányát megállapítani. Természetesen figyelembe kell venni a természetvédelem írott és íratlan szabályait, hiszen a technológia célja a környezet sebeinek begyógyítása és nem azon újabb sebek ejtése.
A mulcs
A már említett nagy cellulóz tartalmú anyagok valamelyike kerül be a technológiába. Amennyiben az valamilyen melléktermék, akkor a környezeti terhelést is tudja a technológia csökkenteni.
A ragasztó
Általában alga-őrlemény, de mindenkép valamilyen szerves ragasztó.
Vízmegkötő anyag
Több olyan gélt alkalmaz a technológia, amely a füvesített terület vízgazdálkodását úgy segíti, hogy az anyag megszívja magát vízzel, ez akár a saját tömegének kétszázszorosa is lehet, és a vizet lassan adja le.
Színező anyag
Nem véletlen, hogy ez maradt a sor végére. A technológiák lehetőséget adnak arra is, hogy a területet a kilövéssel egyidőben zöldre fessük. Nálunk azonban nem ez a lehetőség tekinthető a legnagyobb előnyének.
Összefoglalás
A vízágyús füvesítési eljárást eredetileg a rézsűvédelmi füvesítésekre dolgozták ki. A technológia olyan sikeresen hódított meg más területeket is, hogy ma már, hazájában, az USA-ban minden kertben alkalmazzák.
A technológia lényege, hogy egy tartályban összekeveri a vizet, a fűmagot, a tápanyagot, a mulcsot, a ragasztót, és esetleg vízmegkötő- és színezőanyagot, majd ezt a keveréket juttatja nagy nyomással a füvesítendő területre. A különböző adalékanyagok biztosítják a mag gyors csírázását és megeredését, továbbá védik a rézsűs felületeket a fű megerősödéséig. A gép minden hordozására alkalmas járműre felszerelhető, így valóban minden területen lehetővé teszi a technológia alkalmazását. A technológia hatékony, és más rézsűmegkötési technológiákkal összehasonlítva is olcsóbb, ezért nem nehéz megjósolni magyarországi elterjedését sem.
